Tudod mi a szerelem? Talán ilyen nincs is! Ha meghasad a szív is, álomnak talán jó is. Sok szív ma is árva, boldogságuk zárva. Csak a lelkem fáj ma. Egy pici képet adtál nekem régen Édes szerelmünk boldog idelyében. Hányszor elővettem én azt titokban, S a mosolygó képre visszamosolyogtam. Leperegnek,s már szépülnek az évek Én mindig féltve örzöm azt a képet. Előveszem olykor,nézegetem csendben, S a mosolygó képre lepereg a könnyem. A mosolyod,mig élsz,mint árny kisér. Még mosoly sose vot talán ilyen szép. A feledés mint sürű hó lehull csókjainkra s rabul ejt a múlt. Hogy mi vol az egész ? Kaland ,vagy más,egy pillanatnyi hév vagy lángolás... Mostmár jól tudom,de túl vagyok az álmokon. S amig az útamat járhatom, E mosoly elkisér,végtelen útamon. Ne hallgas az emberekre,akármit beszélnek, Csak egy úton menj,melyett kiszabott az élet . Legyen az a boldogság vagy a végzet útja. Ne nézz vissza soha ,ne gondolj a múltra! Ne hallgas az emberekre,csak a szív szavára. Akárki is szól utánad ,ne nézz soha hátra! Menj szépen a szíved után,nevetve vagy sirva, Mert az ember akármit tesz ,az élet mégis úgy lesz , ahogy meg van az írva. Írok valakinek,aki nem is várja. Könnyes szemeim álmában is látja. Írok ,ha megtiltod, ha össze is téped, mert a szívem azt suttogja:SZERETLEK TÉGED! Mehetsz az utadra,nem tart vissza senki. Kegyetlen sorsunk,hogy igy kellett lenni. Nem bodulok csókért,nem könyörgök érted! Pedig szivem erösen meggyötörted. Talán szebb a másik,jobb is talán. Légy vele boldog ,ha igy lett már ! Ha te is úgy akarod megyek útadból,többé rád nem várok. Nem hallod? Szívem nem fog vérezni. A te nyugalmadat többé nem fogom zavarni. Nem is jövök soha többé hozzád. Arcod örökre elfelejtem, elfelejtem mindazt ami a boldogság volt. Még a neved is ha úgy akarod. Gondolj csak az elmúlt napokra,amikor az első csókot adtad ajkamra... Bucsút veszünk hát örökre,mert ezt a sors igy rendelte, De soha ne feledd,van egy lány,aki még mindig szeret, s téged ,kedvesem,soha el nem feled! Ne sirj,ha valaki nem szeret, mert a bánat megöli szivedet! Szeresd azt aki megérdemli, lehet titokban ő is ezt teszi. Ha az életben boldog akarsz lenni, előbb tanulj meg tűrni és szenvedni! Olyat szeress,aki téged is szeret! Hogy ne érje bánat szívedet. fájnni kell a szívnek,ha szeret, mert fájdalom nélkül élni nem lehet. Valakit megszeretni egy perc is elég, de elfedin ,egy élet is kevés. Egyetlen vágyam hogy veled legyek, bárhol csak veled. De ha már veled is vagyok, s megérintelek pont akkor zavarnak ,s ujra csak reménykedek, s keresem a helyzetet mivel hozzád érhetek. S mig nem sértelek,annyit mondok önzön szeretlek s féltelek. Veled akarok lenni.enni,kelni,lefeküdni,létezni,szeretkezni, bárhol,csak veled! Te sem tudod eldönteni érezz vagy láss. Töprengeni kellene ezen ,de ez sem megy nélküled szerelmem. Ne hidj a csalfa fiú szónak! Ők csak megszokásból haverkodnak. Ha neked mondja szép és jó vagy holnap másnak ad majd csókokat. De ha egy fiú,szemedbe néz, s azt mondja "szeretlek", nem hizeleg a szavakkal. Add a szíved ,mert ő igazán szere! Ha valaki elment, ne hivd többé vissza! A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta. Ha valaki elment, és el tudott menni, erős akarattal el kell őt feledni! Még itt vagyok, gyere ülj le mellém! Mond el nekem mit szeretnél! Mit vársz a sorstól,s az élettől? Mely néha fáj s meggyötör. Érzed-e a szépet,mint én? Benned él-e még a remény? Hogy az lesz amire vágysz, ha minden sikerül, ha bátran belevágsz. S végezetül,ülj le mellém, sugd meg halkan,hogy létezik-e még az öszinte szerelem? Ha múlik az idő,nem lesz-e más? Létezik-e még az a tiszta ragyógás? Pici kislánynak hullanak a könnyei, Pici szívét a bánat lassan mégöli. Sokat csalodott,s fél már hinni mindennek, Szeméböl a könnycseppek is igy peregnek. Mosolyog,de belül űvölt a lelke, senki sem hallja.mert elmennek mellette. Kinevetik őt mikor sirni látják, pedig csak a múltat síratja , az elmúlt boldogságát. Azt hittem,hogy a világ csudája vagy őrjöngés,álom,nyíló végtelen ma azt tudomo ha nem vagy velem nem vagyok,nem játszom,nem létezem felhők fehérje szemembe fagy... Azt hittem a világ csudája vagy, de annál sokkal fontosabb. Csend van,csak az óra ketyeg. Senki nem vár,senki nem szeret. Üres a perc,üres az óra. Egy álom,mely nem vált valóra. Emlékezz rám,emlékezz a jóra, később én is ezt teszem, s eljön az óra,mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám, s emlék lesz,emlék csupán.